Rácz Lukácsné

1917-ben Békéscsabán egy hét gyermekes családban született. Családi vállalkozásként egy pékség volt a tulajdonukban kisszámú alkalmazottal, leginkább a család tagjai. A növekvő lányok segédkeztek az üzleti munkában, de részt vettek a kisebb testvérek gondozásában, nevelésében is. Erzsébet (a továbbiakban Luki néni) leány polgárit, majd egy egyéves kereskedelmi iskolát végzett el.

Valószínűleg egy iskolai rendezvényen a KERI bálon ismerkedett meg jövendőbeli férjével, Rácz Lukáccsal. Luki néni három gyermeknek adott életet a háború kellős közepén Katalin, Ildikó, Lukács. 1941-44 között is élte a gyermekeit egyedül nevelő sanyarú családanyák sorsát (férje a fronton volt, majd tüdőlövéssel hadifogságba került) és álmában sem gondolta volna, hogy valaha tornaedző lesz. A háború után az 50-es években férje alapfokú tornászcsapatok nevelésével illetve edzésével foglalkozott. Mivel nem győzte már energiával, ezért megfűzte a feleségét, hogy Ő is álljon be a sorba. Luki néni lelkesen elvállalta és többször jobb eredményt produkált - többek között a Tatarozó Vállalat malteros fiútornászaival, mint tanító mestere Luki bácsi. Volt idő, amikor Ő is tagja volt valamelyik női csapatnak, és talán ez is segítette sikeres pályafutását, mert a "saját bőrén" tapasztalta meg a torna szépségét és oktatásának medikáját.

Lassan az alapfokú tornát kinőtték, először női diáktornával, majd egyesületi minőségi III-II-I osztályú szertornával kezdtek el foglalkozni, ahol egyre jobb eredményeik lettek. Meg is tett ezért mindent, elvégezte a tornaedzőit, bírói vizsgákon vett részt, egészen az Országos Bírói minőségig jutott el. Több Diákolimpiát országos I. o.-t, Mesterfokot és Nemzetközi tornaversenyt pontozott végig. Kiváló diplomáciával rendelkezett, ezért a "rázós versenyekre" mindig Őt küldték. Remek ember volt, de ezt nem tudnám olyan szépen megfogalmazni, mint ahogy Fábián István sportriporter tette Luki néni halála utáni búcsúztatójában. A következő mondatokat szó szerint idézem: " Luki néni, ahogy környezetében sokan ismerték, végleg elment. Nem látjuk többé a tornaterem sarkában valamelyik szabad zsámolyon szerényen meghúzódva, ahogy egyszerre figyeli az összes tanítványt. Sem a Kórház utcai csarnok felé mentében, ahová mindig egy kicsivel még jobban sietett, mint máshová. És nem tűnik fel a buszmegállóban sem, messziről felfedezhető alakja. Mindig sietett valahová, valamit intézni, nehogy elkéssen. Vitákat csitítani, ügyeket rendezni mindenki megnyugvására, s mindig időt szakított arra is, hogy kinyissa nagy dossziéját a krónikásoknak, ha adatokra, nevekre, valamilyen már csak nála fellelhető eredményre volt szükség. Mert Ő valóban szívén viselte a tornát. Manapság, amikor hivatalos fórumokon szóba került, hogy mikor is kezdődött a békéscsabai tornasport, ki volt, aki lerakta az alapkövet, az Ő neve csak ritkán került szóba. Pedig elsőnek kellett volna és kell ezután is! Az ötvenes évek elején mostoha körülmények között akkor még a békéscsabai Építők színeiben Ők nevelték férjével az első bajnokokat, akik egyhamar túljutottak a megye, sőt az ország határain, Novák, Filyó, Stefaik, Matyucz, Újszigeti, Kalmár

Családja mellett a tornának áldozta minden perceit csak irigyelhette mindenki fiatalos lendületét. Segédkezett a kiválasztásban, oktatott, versenyt szervezett, bíráskodott. Járta az óv ódákat, új tehetségek után kutatva fáradhatatlanul, immár nyugdíjasként is az Előre Spartacus megbízásából. Minden feladattal megbirkózott, kivéve az utolsót, amelyet senki sem tudott volna legyőzni. Tudtuk, hogy súlyos beteg, mégis alig hihető, hogy mostantól minderről csak múlt időben beszélhetünk, ami vele kapcsolatos. Emlékét megőrzi minden sportbarát. 1983.május 04. Fábián István

Elérhetőségeink

Keress minket telefonon, e-mailben vagy személyesen:

  • TORNA CLUB BÉKÉSCSABA
  • +36 66 446-228; +36 30 439-5237
  • bcsgym1@gmail.com
  • 5600 BÉKÉSCSABA, KÓRHÁZ U. 6.

Edzések időpontja

  • HÉTFŐ - PÉNTEK 7.00 - 19.00
  • SZOMBAT 7.00 - 10.00

Közösségi háló

Legfrisebb híreinket keresd a Facebook oldalunkon!